2. út: 2008. április 30. - 2008. május 4.

Úgy döntöttünk, megnézzük tavasszal is Kárpátalját, miben más, de most csak ketten mentünk, ismét autóval.

Tavasszal is történnek ott érdekes dolgok; rögtön április 30-án este láttam egy sétáló, feldíszített fát (Tiszaújlaknál, ahol a töltés alatt megy az ösvény, tehát a fa alatti valakit vagy valakiket nem láthattam). Először nem tudtam értelmezni, hogy mi az, amit látok, az ugrott be, hogy soká lesz még karácsony. Aztán a házigazdáink elmesélték, hogy most van a májusfa-állítás, hajnalig megy az ivászat, egymás fáinak ellopása/a saját fa őrzése.

Sőt, Csetfalván van egy nagyon érdekes szokás - május 1-ére virradó éjjel, a májusfaállítás mellett, némelyik kiskaput is leemelik és elviszik valahová máshová a faluban. Aztán másnap némi vodkával, borral felszerelkezve lehet érdeklődni, utánajárni és hazahozni a kaput. :) Szerintem ötletes dolog, jól elszórakoznak, elbeszélgetnek utána róla, hogy kinek a kapuját hová vitték idén... Persze aki nem akar részt venni ebben az össznépi játékban, az nagyon egyszerűen jelezheti ebbéli szándékát - lelakatolja a kapuját.

Néprajzi kitérő vége.... :)

Most Tiszaújlaknál mentünk át a határon; sajnos nem volt akkora szerencsénk, mint először, mert ez alkalommal kb. 2 órát kellett várni az ukrán oldalon. Gondolom, mindenki ment haza estefelé, és ahogy jöttek az ukrán rendszámú kocsik, a sorban már bent álló ismerőseik maguk elé engedték őket, így nem haladtunk. Végül már akkora torlódás lett elől, hogy teljesen elzárták a másik sávot is, úgyhogy Ukrajna felől sem tudtak átjönni. Nagy nehezen jött pár magyar vámos és elzavarták őket hátra, és amíg ők ott álldogáltak elől, addig rend is volt, aztán amikor visszaballagtak a helyükre, 5 perc múlva újrakezdték a tolakodást (de az már minket szerencsére nem érintett).
Viszont most nem adtunk kenőpénzt, nem is nagyon várták, akkora tömeg volt, gondolom ők is úgy voltak vele, hogy „haladjunk már...”

Ez alkalommal végig Csetfalván, Pap Béláéknál volt a szállásunk. (Eredetileg Munkácsra szerettünk volna menni, a református vendégházba, de ők már tele voltak, egy német csoport lefoglalta az egészet. Így tavasszal-nyáron már érdemes időben szállást biztosítani magunknak, mert sokkal többen utazgatnak, nincs annyi szabad hely, mint ősszel vagy télen!)

Béláék is csak azért fogadtak bennünket, mert már voltunk náluk, hiszen rajtunk kívül még nyolcan aludtak ez alatt a pár nap alatt a házukban. Nekünk volt saját „lakosztályunk” (egy külön bejáratú kisebb ház, két szobával), ami előnyös is volt, meg nem is - nem zavart bennünket senki, viszont a fürdőszoba a nagyobb házban volt, oda át kellett menni (kb. 10 métert). (Igazából nem is a távolság volt a baj, hanem az, hogy sokan voltunk, 10 ember ugyebár, ha egyszerre akar fürödni (két fürdőszobájuk is van), szóval 5 ember, ha egymásra kell várnia a fürdőszoba miatt, már egy kicsit sok... De azért megoldottuk ezt is - a csoport (ők körmendiek voltak és 44-en busszal érkeztek, idegenvezetővel, szóval ők egy utazási irodában befizetett utat „csináltak végig”) reggel 8-kor elindult, mi meg utána mentünk fürödni.)

A háziak (megbízásból) árulnak helyi kiadású útikönyveket, többfélét is, darabját ezer forintért. Mi kétfajtát vettünk, a borítójuk itt látható:


Most úgy terveztük, hogy nem megyünk messzire csak a környéket nézzünk meg, ez egy pihenős út lesz, nem kelünk korán, stb.. Ezért az 1. napon (május 1-én; 30-a a 0.-ik nap volt, akkor csak utaztunk és este későn értünk oda Csetfalvára) elmentünk pénzt váltani (a Csetfalváról Tiszaújlakra vezető úton van egy büfé-söröző, annak a tulaja váltotta, de szinte minden kisvállalkozó vált, autóalkatrész-boltos, kocsmáros, stb.). Innen mentünk tovább Tiszabökény felé. Tiszabökény-Farkasfalva-Péterfalva-Tivadarfalva - én csak úgy emlegetem, mint az összenőtt falut, mert ezek és még egy falu, aminek a nevét elfelejtettem, közigazgatásilag is egynek számítanak, és fizikailag is összeérnek. A farkasfalvi részen található Kárpátalja egyetlen magyar skanzenje, ami 1974-ben nyílt meg és három házzal dicsekedhet: egy középparaszti portával, egy iskolával (tanítói lakás is van benne), és egy szegényparaszti egy helyiséges házzal. Szép környezetben vannak a házak, berendezve bútorokkal, használati tárgyakkal, és a közelben lakik a gondnok-asszony, aki szívesen megmutatja a házakat és mesél róluk. A skanzen mellett van a Fogarassy-kastély, amiben helytörténeti kiállítást rendeztek be, kolhoz-vezetők, élmunkások képeivel színesítve (végül is ma már ez is történelem - szerencsére).
A kastély és a skanzen megközelítését megkönnyítendő, lefényképeztük a főútról látható ukrán nyelvű táblát (aminek semmi köze a látnivalókhoz), itt kell lefordulni és az utca végén a másik képen látható kapu a skanzen és a kastély közös bejárata, addig kell elmenni.

 

Itt kicsit piknikeztünk, aztán mentünk vissza, Tiszaújlak felé. Útközben egy-két májusfát is próbáltunk „lekapni”, íme egy:

 

Tiszaújlakon éppen falunap és búcsú volt, néztük kicsit a helyi lányok „western-táncát”, aztán mentünk tovább Nagyszőlősre. Itt megebédeltünk (délután 4-kor) és utána sétáltunk a központban. Találtunk egy jó kis cukrászdát, Orchidea néven, ahol ugyan nem beszéltek a pincérlányok magyarul, de értenek egy kicsit és csak rá kell bökni a sütire, amit kér az ember. Az édességeik finomak és viszonylag olcsóak.

Másnap, a 2. napon elmentünk Szolyvára az emlékműhöz (lásd az első utunknál), aztán visszafelé megnéztük a beregvári-kastélyt (szintén lásd az első utunknál), és találtunk egy újabb érdekes helyet: a beregszentmiklósi Rákóczi-várat. Romos állapotban van, de egy munkácsi festőművész, Bartos József vezetésével polgári szervezet (olyasmi, mint az alapítvány nálunk) alakult a felújítására. Annyi pénzt már össze tudtak szedni, hogy a tetőt megcsináltassák és az alsó szinten az ajtókat, ablakokat. Most ilyen belülről:

 

Egy kedves ukrán lányka kalauzolt a várban, Marina Csapei, aki szintén fest (a saját festményeit is megmutatta). Nehézséget csak az okozott, hogy ő ukránul és oroszul tudott, mi meg magyarul, angolul és spanyolul, de végül angolul alapszavakkal elmondta-elmutogatta, amit akart.

Innen visszamentünk Munkácsra, kicsit sétálgattunk a központban és találtunk egy érdekes falragaszt, ezt:

 

Utána Makkosjánosi érintésével (most nyílt meg ott egy új, háromcsillagos szálloda, a Hotel Helikon, azt néztük meg - http://www.hotel-helicon.com/hungarian/) Beregszászra mentünk.

A harmadik napon visszamentünk az összenőtt faluba, mert kitaláltam, hogy az unokatesómnak, aki néptáncos és népviseleteket gyűjt, szerzek valamit a születés- és a névnapjára (most volt mindkettő). Péterfalván kérdezgettünk embereket, és végül eljutottunk a múzeumigazgató asszonyhoz (hozzá tartozik a skanzen is), aki felvilágosított, hogy itt már ilyen nincs, a kárpátaljaiak régen kivetkőztek (ez egy szakkifejezés arra, ahol nem hordják a viseletet). Viszont nagyon kedves volt; úgy ismeretlenül, az utcáról behívott bennünket a házába, süteménnyel kínált, és utána megmutatta a péterfalvi György-kastélyt, amiben képtár működik. Vannak benne szoc-reál alkotások, tájképek, meseillusztrációk és itt van érdekességként két kép, egy festmény a Fogarassy-kastély régi kápolnájáról és egy kép arról, amit helyette építettek (szép ugyan az új, de miatta lebontották a régit, ami műemlék volt):

 

Viszont találtunk a hosszú faluban két új, jól kinéző éttermet-fogadót is: a Gólyafészek Fogadót és a Csárdát. Mindkettő eléri a magyarországi színvonalat és ketten kb. 2000 forintért meg tudtunk ebédelni benne (babgulyás, rántott hús, ásványvíz).

Ezen a napon este (3-án, szombaton) a csetfalvaiak vendégül látták a faluházban a magyarországi vendégeket (a 44 kőszegit, a kb. 23 pestit, meg minket). A helyi gyerekek szavaltak, énekeltek, táncoltak, utána pedig mulatság hajnalig...

 

4-én indultunk haza; délelőtt még megnéztük a csetfalvai görög és római katolikus templomot (mindkét felekezet használja), aminek a belseje szinte teljesen fából van, szerintem nagyon szép:

 

Összegzésül: még mindig találtunk érdekes és szép új helyeket. Az árak ott is kezdenek felmenni, már 3500 forint Pap Béláéknál a szállás egy főre reggelivel és vacsorával, a benzin 5,8 és 6 hrivnya között van, az élelmiszerek valamivel olcsóbbak, mint nálunk. Egyre több falu áll rá a falusi turizmusra (Péterfalván mondták, hogy 50 család jelentkezett tanfolyamra, Makkosjánosi környékén is próbálkoznak), sorra épülnek az új hotelek, éttermek, panziók, fogadók.

És búcsúzóul van még két jó hírem: befejezték a Vereckei-hágónál a honfoglalási emlékművet és a munkácsi várban felállítottak egy turul-szobrot!

Kecskemét, 2008. május 10.
Szabolcsi Judit

1. út: 2007. október 29. - november 2.